nyelv

No most kezdődik a mélyvíz, aki idecsábult a könnyed sült körték miatt, most pacallal lesz arconcsapva, elijesztem a közönséget, érzem én, de jönnek a belsőségek. Tüdő nem lesz, úgy tűnik egyelőre, az olyan dolog, amit nem szívesen fogyasztok, bajom van az állagával, ez van, de ezen kívül én kedvelem az állatok becsomagoltabb részeit is, készüljenek fel májra, velőre, szívre, nyelvre stb.
Főleg nyelvre, mert az már most:

A nyelv, ha elvonatkoztatunk attól, hogy micsoda, nagyon jó cucc, izom teljesen, a nyelv és a szív szinte hús, nem is értem miért a máj az elfogadottabb, mondjuk azt lehet rántani, úgy kevésbé ijesztő biztos. Tehát veszünk 1-2-3-sok nyelvet, feltesszük sok lében főni, dobunk mellé hagymát, fokhagymát, sót, egész borsot, babérlevelet, illetve cifrázható, variálható attól függően, hogy ki mivel kedveli. forráskor szépen leszedjük a habját, lassú tűzön hagyjuk a fazekat jó sokáig, nekem kellett három óra, amíg megfelelően puha lett. A léből kiszedjük a nyelveket, a gyengébb idegzetűek most kérhetnek segítséget, le kell ugyanis tisztítani, ahol vastag, fehér, kemény bőr van rajta, ott szépen lenyírjuk húsig (elméletileg ez a cucc lehúzható, ha rendesen megfőtt a nyelv, de nekem nem jött le), inakat, csöveket, gyanús részeket eltávolítjuk, az izmot emberi léptékűre daraboljuk, majd egy pástétomkészítő szerkezetbe halmozzuk, lenyomatjuk, mire kihűl, összeáll szépen, csinos formájú tömbből szeletelhetjük, így talán kevésbé idegenkednek tőle ismerőseink. nekem sajnos pástétomkészítő cuccom nincsen, ezért keresnem kellett egy egyenes falú vagy kissé szélesülő formát (fejtetőreállított kuglófsütő vagy micsoda ürege nekem pont megfelelt), egy nagyjából beleillő másik dolgot, amit megtöltve lesz súly a lenyomatáshoz, én egy ilyen porcelán tárolóbigyót találtam, ami kb kitöltötte a kuglóf-forma üregét. A formát kibéleltem fóliával, belepakoltam a nyelvdarabokat, visszahajtottam rá a fóliát, rányomtam durván a porceláncuccot, majd a fóliával körbetekerve rögzítettem lenyomott állapotban, ami bután néz ki, meg ilyen gányolás, de működik, ma reggelre szép henger lett belőle, nem jön szét, szeletelhető, fogyasztható, csinos. Kicsit sajnálom is, hogy nincs fényképezőm, majd valamit megpróbálok csinálni, mert tényleg pofás lett.

gnocchi kéksajtos mártással

Ha maradt némi stilton például körtesütés után, és ráadásul a hűtőben találunk egy zacskó gnocchit (esetleg gyártunk házilag, bár azt még nem próbáltam, de ami késik, ugye, majd beszámolok a kísérletről), adja magát, hogy kombináljuk ezeket a remek dolgokat, és ismét nagyjából tíz perc alatt készítsünk finom eleséget.
Vizet forralunk, a lobogó vízbe dobjuk a gnocchit (az van, hogy a főzővízbe lehet olajat tenni, ahogy anyukájától mindenki megtanulta, rááll már a kéz, de nem nagyon befolyásol semmit a folyamatban), amikor elkezdenek feljönni a víz tetejére a nyokkik, akkor lehalásszuk őket, érdemesebb ilyenkor némi olajat löttyinteni rá, hogy ne ragadjon vészesen össze. Miközben a víz felforrására/gnocchik lebegésére várunk (aki sorrendben haladt előreolvasás nélkül, az a gnocchi kihűlése közben), egy tálba tejszínt öntünk, belemorzsoljuk a kéksajtot, bedobjuk mikróba (érzékenyebbek tűzhelyen összeforralják), mikor a sajt olvadni kezd elkevergetjük, de maradhatnak a szószban sajtdarabok, nem baj az, sőt. Sózzuk-borsozzuk, vérmérséklettől függően ráöntjük az egészet a tálnyi gnocchira vagy külön tálaljuk a mártást.

elindulás, sült körte

Vigyázz, kész, főz! és ezzel elindult az összevissza blog kajákról, egyelőre fényképek nélkül, esetleg majd pótolom, de a fényképezőgépemnek baja van úgyhogy most még képzeletre hagyatkozunk.
szóval

Kéksajtos/balzsamecetes sült körte

Végtelenül egyszerű, a körtének most épp szezonja van, ha unja már az ember nyersen enni, akkor ez könnyen bevethető trükk, illetve valamiért villantani is lehet vele ismerősöknek, pedig tíz perces dolog. Körtéket megmossuk, félbevágjuk, ki kell vágni / élesebb kiskanállal kikanyarítani a magházat, szárát leszedni, és a magház helyén lévő üregbe egy darabka kéksajtot tenni vagy némi balzsamecetet löttyinteni, aztán be velük a sütőbe. Ha elolvadt a kéksajt illetve forró és puha a körte húsa, ki lehet szedni és feltálalni. Ha bent felejtjük a sütőben, némileg kompótszerűvé válik, úgy sem rossz éppen, de sokkal jobb éppencsak sütve.