pacalcsorba

Az úgy volt, hogy én sosem kedveltem a pacalt, már a gondolata sem vonzott, és megkóstolni sem igen vágytam, de a kolozsvári ösztöndíj alatt egyszer a sok csorba közül véletlen pont arra böktem (Ciorbă de burtă), ami pacalleves volt. Akkor már megettem, ugye, és meglepően finom volt, egészen meg is kedveltem, olykor direkt is kértem olyant később. Ez sok éve történt, de a múltkor rámtört, hogy csak reprodukálni kéne egy jó kis pacalcsorbát, szereztem is alapanyagot, néztem recepteket, írták mindenhol hogy a jellegzetes pacalszag, na, azt akkor még nem ismertem, és nem is tudtam milyen jó nekem úgy, mert a pacal az rettentő intenzív szagú és annyira bennemarad ez az orrban, hogy utána napokig azt hittem pacalszagom van nekem is, csak remélni tudom, hogy nem, de nem panaszkodtak az ismerőseim hogy bűzlenék, remélem nem csak elhallgatták udvariasságból. A leves finom lett, azt hiszem, de az elkészítés alatt annyira terhelt lett nekem ez a pacal-téma, hogy szerintem ezentúl csak rendelek inkább és megspórolom a melót.

Venni kell tehát pacalt. A receptek 1-6 kiló között változnak, de erősen kalkuláljuk bele, hogy a környezetünkben ki hajlandó efféle dolgot a szájába tenni, én pacalrajongó testvérrel is szinte túl bátornak érzem magam a fél kiló pacallal. Szóval van némi pacal, azt jól át kell mosni, sokszor, hideg vízben, esetleg beszórni sóval, kukoricadarával, súrolni, állni hagyni, újra átmosni, közben nem lélegezni. Ezután hideg vízben feltesszük a pacalt főni, ha felforrt, és már az egész lakásban terjeng a szag, akkor gyorsan leöntjük róla a vizet, átmossuk, új hidegvízben újra forraljuk, azt is leöntjük, egy idő után, ha meguntuk az öntögetést (kétszer azért minimum öntsük le) teszünk a hideg vízbe sót, meg a (ha egyben vásároltuk, most nett csíkokra szabdalt) pacal mellé csontot, elvileg marha kell, de én disznót találtam, azzal sem lett rossz, és főzzük végeláthatatlanul. Ha habzik, lehabozzuk, de ha előzőleg leforráztuk a csontot akkor valószínű nem kell ezzel szórakozni. Nagyjából három-négy óra lassú forrás után, mikor a hús már puha, leugrik a csontról, a pacal pedig már csak alig gumiszerű, belereszelünk a vízbe vöröshagymát, répát, nyomunk bele több gerezd fokhagymát, és szórunk rá lestyánt. répát karikázhatunk is bele. a csontot most is ki lehet szedni, húst róla visszatenni, vagy ha megpuhultak a répakarikák. Ekkor teszünk még a lébe ecetet/facsart citromlét, meg tejfölös habarást, de a habarás szerintem hülyeség legtöbbször, ezért én csak tejfölt tettem volna bele, ha lett volna, anélkül kefirrel helyettesítettem. az egésznapos főzés végére intenzív szellőztetéssel szinte megszűnik a pacalszag, a leves pedig már bátrabban kínálgatható a belsőségekkel szemben megengedőbb beállítottságú cimboráknak.